A hordozhato media átkairol

Oke, tudom. Joggal kerdezhetnetek, hogy mar megint mit keresek itt, amikor elvileg par napig az egyetlen kommunikacios formamnak a beharangozott gigantikus munkahalmom alol felszürödö dramai hörgeseknek kellene lennie. De hát nagyon ugy tünik, hogy mialatt a gepem kiszamol par nagyobb lelegzetvetelü regressziot, könyvet is irhatnek akar.

…miközben kedvenc szobatarsam csak dobol es dobol a billentyüzete oldalan rendületlenül, mintha az elete függne töle…
Hmm. Szerintetek hirtelen felindulasbol kinyirni egy nemetet mennyivel csökkentheti a sikeres tarsadalmi inetgracio eselyet errefele?

Fülbedugva gondolatelterelek.

Nem is meseltem nektek anno, hogy Lorikatol kaptam karacsonyra egy hordozhato DVD lejatszot, ergo szuperszonikus sebessegre kapcsolhatok a vilagegyetem filmkeszletenek megsemmisetesemben. Jartamban-keltemben.




Persze kaptam hozza indulo sorozatot is – „Kes alatt“. Plasztikaisebeszes. Eleg jo, leszamitva hogy ha eppen nem premierplanban szeletelnek valakit, vagy nyomkodnak könyekig szilikonbeteteket felvagott mellekbe, akkor az azert van, mert nagy valoszinüseggel epp szexelnek. Detto premierplanban.

Ühüm. Olyan reszletessegü vizualis erotika, amitol otthon, egyedül mozizva is elpirulnek. Persze, hogy prüd vagyok, nem uj info.
Hmm, de a szitu, ahogy közben a vonaton melletted ülö idegen ürgenek a nyala egyenesen az öledbe csorog, azert tárhat még fel korábban nem ismert extra melysegeket a lelkedben.