Így inkább úgy döntöttem, hogy ma tornázás helyett inkább rendelek Lórikától egy mojitot és leülök blogot írni. Hihi, mivel egy cirka vödörrel rakott ide elém, lehet, hogy a fejezet vége felé már színezem majd egy kicsit a dolgokat, de sebaj.
Szóval Képzeljétek, az otthoni hetünk alatt Lórika vadásszá avanzsált - apóssal kiültek egyik délután egy magaslesre.
Jött is egy vaddisznó, állítólag udvariansan pukedlizett egyet és szépen türelmesen megállt a magasles előtt, ahogy az empatikusabb zsálmányok szokták az először vadászókkal.
Durr.
Először azt hitték, hogy nem sikerült meglőni, mert állítólag gúnyosan felkacagott és vígan ernyalgalt a lövés utan. Próbálták keresni, de már sötét volt. Másnap reggel azért apu kiment megnézni, mivel Lórika váltig bizonygatta, hogy kizárt, hogy egy ekkora célpontot ne talalált volna el...és lőn. Már megint igaza volt:) Ott feküdt a vadkan nem messze a meglövés helyétől.
Először nem is látszott, hogy Nagy Vadászunk hol találta el, úgyhogy kis ideig dédelgettem a teóriát, hogy a coca szivinfarktus kapott az ijedségtől. De aztán megtalálták a nyomot a bordákon - tökéletes lövés volt, amitöl én nagyon boldogtalan lettem, mert hát vitathatatlanul sokkal jobb sztorit tudtam volna írni az infarktusbol ugyebár, vagy ha mondjuk legalább seggbe lőtte volna, de hát ez van. 
Amúgy mivel mi alapvetően jól álltunk az ajándékokkal, így megbizatásokat teljesítettünk másoknak a héten. Ennek keretében szerettük volna Iluskának kipótolni a kedvenc tányérkészletét, mert 4 dbossá kopott az idök folyamán. A maximális harmónia biztosítása érdekében elcsentem egyet és lelkesen végighurcoltam először Pécsen aztán Pesten - semmi. Irány Szekszárdra vissza, ahol a hazaérkezés örömében hanyagul ledobtam a válltáskám a járólapra...
Ühüm. Szóval a küldetés mérlege: ajándék nincs és a készletet már csak 3 db-os.
És itt kezdődött...
24-e mindig zsúfolt, így otthon már 23-án feldíszitettem a fát, hogy másnap időt nyerjek és mindenhol ott lehessünk.
24-én reggel 8-kor rohanás Nagyapóhoz Mórágyra elvégezni ügyeletes angyali feladatköröm (szaloncukrot kötöz, díszit, csomagol).
11-re haza Bátaszékre, ott is csomagolás még, mert naná, hogy a mi ajándékjaink még pucéran grasszálnak.
12:15-kor Szekszárd érintésével (Lajcsit felvenni, Loriorsi átöltözni) irány Magyaregregy, ahol tradícionálsian Lórika nagycsaládja gyűlik össze ilyenkor. Ajajj, már hú de késésben vagyunk. Orsika elkezd stresszelni.
12:40. Mindneki elkészül, irány az autó. Igen ám, de hol a slusszkulcs...? Hárman kerestük fél óráig, a szóbajöhető két szobában, amerre jártam - sehol. Egyszerűen átesett a negyedik dimenzióba.
13:15 Orsika idegösszeroppan. Bőgve hívja fel a bátyját, hogy hozza el a kocsi pótkulcsát Bátaszékről, elcsukló hangon ecsetelve, hogy MENNYIRE utálja a Karácsonyt.
13:45. Bazsika megérkezik, a pótkulcsot átnyújtva próbálja beadni a hugának, hogy a Karácsony szép, és senki nem lesz mérges, amiért már megint elkésnek mindenhonnan.
14:20 Magyaregregy, ebéd. Tényleg nem mérges senki, csak az aprók türelmetlenek, mert a Jézuska is Orsikáékra várt ugyebár. Ajándékozás, beszélgetés.
16:30 irány Bátaszék, 17:00 Ünnepi vacsora I. (Vadnyúl vadasan. Nyam-nyam.) Ajándékozás.
18:00 Orsika magára rántja a konyhapolcot, kakaó, paprika kiborul. Mindent elvesznek tőle és lelültetik egy evakuált környezetben, ahol 2 méteres körzetben elvileg semmi tragédia nem érheti.
18:30 irány Szekszárd, mert 19:00 Ünnepi vacsora II. (Baconbe csomagolt harcsa paprikásan. Nyam-nyam.)
18:50. Veszély - Orsika elhagyta az egyik ajándékcipő blokkját, amit úgyis-vissza-fognak-cserélni-mert-nem-fog-tetszeni.
18:55. Orsika öngyilkoságot fontolgat. De kiderül, hogy Lajcsi a slusszkulcskeresés közben megtalálta az utcán és kidobta.
18:58. Ünnepi kukázás. Huh. Ez megvan.
Vacsora, ajánékozás, alvás...
Túléltük.
25-ödike kulcskeresés jegyében, szekrények és ágyak alatt eltöltve. Semmi.
26-án indulás előtt váratlanul megjelenik az ágyon.
???
UFO-k márpedig vannak.
No comments:
Post a Comment