Tuesday, December 11, 2007

Nyugdíjas lét

A költözési kuplerájt kezdi felváltani a szokványos Lorika®sika kupleráj. ...ezt is tekinthetjük valamiféle progressziónak…
Hja. Otthon érzem magam.

8-9 körül kidugom az orrom a paplan alól, kócosan átslattyogok a konyhába, megfőzöm a tejeskávém és lehuppanok a számítógép elé, megteremteni legelső kontaktusomat a világgal.

Mármint leszámítva a bájos jóreggelt mosolyt cirka 15 bámész nyelviskola tanulónak a nappalinkban.

Múlt héten voltam megint kontrollon. Új város, új praxis.
Találtunk egy magyar nőgyógyásznőt, 4 hete már nála voltunk, csak mivel nagyon be van táblázva, ezúttal a görög kolleganőjéhez kellett mennem. …román, magyar, görög…
Hja. Kezdem úgy érezni, hogy a méhszájam valamilyen nemzetközi főpályaudvaron helyezkedik el.

Persze Marci szép, Marci jó, Marci okos…ühüm, cirka 4 „héttel” nagyobb fejjel mint a megfelelő magzati átlag. Szóval napok óta vigasztalhatatlan zokogás szűrődik fel altájról - a gátizmom depresszióba zuhant a rövidtávú perspektíváitól.

Amúgy Marci csak egy lesz a sorban: az egész Birck-klán kuglifejű. Na jó. Megsúgom. Ez pusztán azért van, mert az átlagnál közelebb állunk más, fejlettebb létformákhoz a darwini folyamatban. Hja, tudom. Spec én is jobban örülnék a tányéraknyányi szemeknek, vagy a légies gizdaságnak, de hát legyünk pozitívak. Nagy a fejünk, de nem vagyunk zöldek.
Így azért vitathatatlanul könnyebb palástolni kozmikus identitásunk.


Múlt héten megnéztük a kórházat is 400m-re a lakástól. Eléggé tetszett, szóval tegnap már be is regisztráltam, hogy akkor majd jövök, ha aktuális.
Elfolyik a magzatvizem és átsétálok.
Vagy nem.
De koncepciónak nem utolsó.

Húúúú, most még nagyon vagány vagyok.

6 comments:

Anonymous said...

Szia!

Tök jó olvasgatni ezeket a felhőtlen és humoros írásokat. Én még csak ma csusszantam át a 2. trimeszterbe, tehát még messze elvagánykodhatok a szülés gondolatával. Mindig lelkesen olvasom és hallgatom a tapasztaltak és sokattűrtek állapojelentéseit. Sokat emlegetünk Titeket otthon, remélem nem csuklotok annyiszor!
Puszilunk: a másik Lóri, Kriszti és Szőlőszem (mi így hívjuk:-)

Anonymous said...

Minden rosszban van valami jó is: hamar túl leszel a nehezén...
Legalábbis, ha centiben mérjük.
Bocs.
P

Orsika said...

Szia Kriszti,
akkor beléptetek a hivatalosan legjobbnak kikiáltott szakaszba. Émelygés agyő, kilók még nincsenek.
Ragyogj nekem, hogy büszke lehessek rátok..:D
Puszi
ui: Szőlőszem referencia. Mázlista. Nálunk Kiselefánt...
Ajajj.

Orsika said...

Hamar, mi?
..és amikor már függölegesen kettészakdtál homloktól bokáig, a többi már olyan könnyen kicsusszan...

ANNYIRA köszönöm a biztató szavakat.
:D

Anonymous said...

:D
bocsi, nem hagyhattam ki.
De álljon itt a következő sor bátorításként:
Ne félj, minden simán és könnyedén fog menni.
P

Anonymous said...

en azt szoktam mondani neki, hogy nem fog fajni.. ;-)
l
(nekem)