Tuesday, December 18, 2007

37. hét

Lelkileg abszolút remekül vagyok.
Anyukám egyetlen pszichológiai támaszaként, aki most már rendszeres időközönként szül álmában.

Testileg kissé le vagyok korlátozva. Vertikálisan.
Horizontálisan azért még vígan eldöcögök ide-oda.
De azt már annyira értem, Apu miért nem borotválja a lábát...:)

Lórikával elég sokat ebédelünk együtt. Vagy én gurulok be a városközpontba egészségügyi séta címén, vagy ő jön haza.
Igen. Főzök. Én. Hja. Öregszem.

A múltkor még a citibankos menzára is becsempészett.
Persze ha előre szól, hogy pontosan mik a napi tervek, akkor talán nem egy lakodalmassátornyi, kinyúlt, tűzpiros pulcsiban próbálok elvegyülni a fekete-fehér élrevasalt bankárvilágban…

Üvöltő illegalitásom feletti zavaromban Marcit bőszen igyekeztem behúzva tartani. ...valahogy a 9 hónapos pocak sem épp szerves része az üzleti öltözködési kódexeknek...

Amúgy őrülten szocializálódunk.
Szombaton Gulshanéknál, Lórika indiai kolleganőjénél vacsoráztunk, vasárnap Gáborék nálunk.
…hiába…egy Titkos Matekverseny Testvériség hálózza be az egész világot…
…gigantikus körzőkre szúrt szakrális áldozatokkal…
Gábor anno elpáholt mindkettőnket, most itt tanít az egyetemen.

Lórika elkeseredetten keresi a helyét Düsseldorf sport-társadalmában. Foci, tollas, sqash, sqash. De egyelőre semmi sem tökéletes. Hmm. A múltkor már könnyes szemekkel érdeklődött, hogy a cindycrawfordos fitnessz DVD-men tulajdonképpen mennyire lehet elfáradni.

Lassan be kellene szereznünk egy pici karácsonyfát is, és ki kellene találnom, mit főzzek a férjemnek ünnepi magányunkban. Plusz Gulshanék jönnek 26-án, szóval valami ünnepi vega kaját is rittyentenem kéne.
...ajajajj... olyan nehéz a háziasszonyok élete...
...hja, most mennem is kell, mert sürgős aludni valóm van...

7 comments:

Anonymous said...

Nem szép az ősök küllemén élcelődni, pláne nem ekkora pocakkal. Amúgy a lábam le tudnám borotválni, de inkább meghagyom a dolgot nemileg kissé eltévelyedett férfi(?)társaimnak.
Jó lesz,ha Marcika előkeveredik, Lóri sportszenvedálye kielégítődik: fürdetés, pelenkázás, sétáltatás(babkocsival), később házi sportok a gyerekkel stb. Azt már tapasztaltam, hogy a csemeték nem mindig követik az atyai példát- lehet, hogy Marci lusta lesz?

Anonymous said...

tollaaaaaaaaaaaas?!
telleg semmi esélyem...
P

Orsika said...

Hehe, Apuka, nem szép, nem szép, mikor tartott ez vissza minket bármitől is?:)
Amúgy azért jó lenne, ha nem lenne túl lusta, mert különben tutira az én génállományom lesz felelőssé téve...labdaérzékért fohászkodom...

Orsika said...

Tollas. És ráadásul jól el is páholták, amitől mindig úgy belelkesedik egy adott sportág iránt.

Hiába, én vagyok az egyetlen reményed, aki könnyes szemekkel könyörög, hogy néha itthon is legyen. Akkor meg már csak a Szt. Sqasht választja korlátozott számú estéin...
:D

Anonymous said...

mostanában nem készül fénykép a kismamáról?
Bár kétségtelenül művésziek a rajzok, de mégis. plíz
Üdv
P

Orsika said...

Azt hittem, ez Németország előnye. Senki nem lát.

Amúgy nagyon szépek vagyunk:)
Pláne nagyok...

Na jó, majd rakok fel képet a nap folyamán, de előbb el kell vinnem Marcit kontrollra.

Anonymous said...

figyelj rá, el ne császkáljon egy óvatlan pillanatban!
P