Költözés

Düsseldorfi lakos vagyok. Tralala.
Ballasztikusan tojhatok arra, hogy sztrájkolnak-e a mozdonyvezetők, és van egy hatalmas fürdőkádam. Lehet, hogy pár napig aludni is abban fogok.

A szomszédokat még nem láttam ugyan, de kicsit furák, az tuti. Éjjel beosonnak és reggelre telepakolnak mindent a dobozaikkal. Esküszöm, hogy én egy hete csak félőrülten suvasztok és suvasztok, de ma reggelre már megint itt volt egy csomó.

No. Költözési kronológia.
Előző szombat este megjött a magyarországi erősítés: Muth szülők festékekkel, dobozokkal, egy heti főtt élelemmel, nagymama sütikkel, kompótokkal álig felfegyverkezve.

Vasárnap dobozoltunk és szétszereltük Ikea-alap világunkat. Hétfőn délután Lórika levezette Düsseldorfból a bérelt kisteherautót, berakodás, irány vissza Düsseldorfba, este kipakolás.
(Azért időzítettünk így, mert az utcánk baromi forgalmas és este 7-ig parkolási tilalom is van. Reméltük, hogy a helyzet valamelyest normalizálódik estére, és ilyen batár autóval is lehet a ház elé parkolni. De így sem volt egyszerű.)

Ja, Ferditől persze érzékeny búcsút vettünk. Hja. Nem volt mit tenni. Lórika megfogta a fülemet és odacibált. Bájos mosollyal kívántam minden jót. Lehetőleg egy dobos utódot a lakásunkba. Mert akkor könnyezve fog szobrot állítani az emlékemnek. Végre.

Persze a költözés hurcibálós fázisában én nagyjából csak ajtókat tartottam, mert mindent kikapdostak a kezemből, ami 2 kilónál nehezebb. Hihi, senki nem akar még Marcival találkozni..:)

Kedd: bútorok összeszerelése - az Ikea legó nyilvánvalóan izgibb pusztán emlékezetből és összecserélt csavarkészletekkel. Takarítás, kipakolás, az időközben befutott internet szerelő szolid megkínzása angolul.
Szerdán a szülők visszamentek Montabaurba, hogy kifessék a régi lakást, mert úgy kellett visszaadni. Állítólag volt pár lelki mélypontjuk a nap folyamán, amit nagyobb mennyiségű csokoládéba fojtottak, de végül szuperül sikerült minden.
Csütörtök-péntek további takarítás, pakolás, villanyszerelés. Szombat reggel a szülők indultak vissza Magyarországra. Tényleg nem tudom, hogy mit is kezdtünk volna nélkülük.

A lakás amúgy nagyon tetszik. Pláne a 80 nm a korábbi 50 helyett. (Én vagyok a piros kereszt...méretarányosan...)A fürdőszoba kicsit barna, főként kissé virágos az én ízlésemnek, de kit érdekel ugyebár, ha egyszer ilyen nagy kád van benne. És tegnap végre a világításként is funkcionáló, megörökölt szocreál műanyag gyógyszeres szekrényt is kiüldöztem a WC-ből, és kicseréltük egy Ikeás lámpára.

No. Ritkán szoktunk ennyire mellényúlni esztétikailag. Megegyeztünk Lórikával, hogy majd azt mondjuk mindenkinek, hogy itt volt.

Amúgy a nappalink egy forgalmas utcára néz, tele üzletekkel meg egy villamossal. A hangerő abszolút nem zavaró, csak a dolog sikkje, hogy az említett üzletek felsőbb szintjei is a nappalinkra néznek. Valami nyelviskola. De mivel nem szokásom napközben bugyiban rohangálni, nem nagyon zavar.

Hihi, legalább meg van a motiváló közönség, hogy már reggel megfésülködjem.

Na, most megyek gyorsan csinálni valami látványosat, mert délután van, és én egész nap cseteltem és csevegtem. Hu de kikapok a férjemtől...:)