D-nap

Kedden likvidáltam egy németet.
Épp itt az ideje, hogy fokozatosan átvegyük az országot, és Marcinak birodalmat építsünk.

A fedő sztori szerint csak a nappalink kiugró frontablakait akartam megpucolni. Zseniális.
Mivel csak felül lehet kinyitni őket, az alsó/külső problémakör miatt beszereztem egy teleszkópos ablakmosót. Mert hát a tériszonyom utál a negyedikről fejjel lefelé kilógni, no. Én persze továbbra is vagány vagyok, ugyanakkor hihetetlenül toleráns devianciáim érzékeny lelkével szemben. Igyekszem nem kínozni őket.

Szóval összeszereltem a célszerszámot, bevizeztem és kidugtam az ablakon. Az operációt megkezdendő. Naná, hogy a kis kamikaze rögvest katapultál a nyélről.
Egyenesen egy járókelő fejére.
Ühüm.
Ciki.

No. Akkor ma sem simulunk a német társadalom keblére.

Óvatosan lesandítok. Nem titkoltan egy cserbenhagyásos stratégia esetleges sikerét mérlegelve. Oó. Nagyon szemrehányóan nézeget felfelé. ...ahelyett, hogy az életet ünnepelné...
Legyen.
Marcit felkapva robogok lefelé, hogy áldozatom lelki egyensúlyához legalább annyival hozzájáruljak, hogy kiereszthesse a gőzt.
Mármint azon túl, hogy a lyukat megcsináltam hozzá.

Megsemmisülve internacionále tudok nézni. Plusz üvölts egy kismamával, ha van szíved.
Aranyos volt. Csak a frizurája lett ziláltabb kissé.

Tanulság "A"
Vannak még normális emberek.

Tanulság "B"
Célozni, célozni.