Monday, April 21, 2008

blablabla

Az anyaság új rizikókkal teli.
Egy hot dog után csak 95%-os biztonsággal tudhatod, hogy mustárt fogsz lenyalni az ujjadról.
Szóval az elmúlt hét izgalmas történései: egyik éjjel kizuhantam az ágyamból, Marci bal fülcimpája lehámlott és a Citigroup fontolgatja a németországi üzlet eladását.

Hja. A multik szépsége. Nem mondanám, hogy nagyon kétségbeestünk a pletykára, mert ugyan nem zörög a haraszt, de nem eszik olyan forrón. És ha igen, akkor sem holnap reggelire. Persze a bizonytalanság soha nem jó.

Viszont a lehetséges szkenáriók mellékhatásaként Orsikában újból feléledt némi szakmai kalandvágy.

Mert otthon, vagy akár egy harmadik országban, lehetne megint olyan munkám, amit egy idomított majom nem tud fél kézzel megcsinálni. Hja. Persze a dolog komplexebb. A németek már rég felajánlották, hogy szeptembertől újból dolgozhatom távmunkában, félidőben, ami Marcesszal ideális lenne.

Marci félideje biztosítaná az egészséges szellemi kihívást is.

De bármilyen másik helyszínen már közel sem biztos, hogy ennyire rugalmasak lennének, és hát ki van zárva, hogy Őpocokságát az elkövetkező 50 évben egy órára is magára hagyjam.

Persze ezen ráérünk agonizálni, ha.
A szóbeszéd egyetlen aktuális implikációja, hogy pszichénk kissé németesen elzsibbadt fenékbe csípett, így mostantól nyitottabb szemmel járunk.

Amúgy képzeljétek, Marceszgombóc egyre nyüzsgőbb szociális életet él. Múlt héten volt dizsiben (Lórika kolleganőjének 50. szülinapján), ahol sztoikus nyugalommal tűrte a füle mellett ordító poposított sramlizenét, és hogy vadidegenek németül gyügyögjenek neki.

Persze mélyebb lelki szférákban lehet, hogy irreverzibilis károkat szenvedhetett.

Volt énekelni a düsseldorfi magyar babákkal-mamákkal és Bayern München-Dortmund döntőt nézni Gáboréknál. Mivel a végére elég zaklatott lett, valószínűsíthetően a Dortmundnak drukkolt. Regionális szolidaritásból.

…vagy egyszerűen egy stratégiai Muth-vereségről van szó a gének bokszringjében…
Nem érdekli a foci.
Ne adj Isten.
Ugyebár.



...néha azt hiszem, Anya túlságosan ráér...

1 comment:

Anonymous said...

haláli
üdv
p