Hasonlóság

Marci múlt héten szépen felhúzta az ingecskéjét és elment a bankba.
Mert ott így szokták.
Mondták az apjának, hogy szép, szép…de rá abszolút nem hasonlít… No. Tehettem le a Nagyesküt, hogy attól még az övé. Csak a közös vércsoportjuk halványította a skarlátbetűt a homlokomon.

…hah, és közben persze baromi büszke voltam, hogy a kisfiam ezek szerint csak és totál rám hasonlít…

Erre megjönnek a Muth nagyszülők a hétvégén egy csomó mini Lórika képpel felvértezve, és kiderül, hogy Marceszgombóc kiköpött apja. Na tessék. Mondtam is Anyunak, hogy elő a mini Orsika képekkel, mert itt éleződik a verseny.

…sürgősen bizonyítanom kell, hogy én vagyok az anyja…










Amúgy a nyilvánvaló hasonlóság miatt Lórika ragyogott a büszkeségtől és egész hétvégén összehasonlító képeket gyártott. Hajtogatta Marcit és Iluskát ide-oda rendesen.

A bikinifelsős böfiztetés rekonstrukciójánál szemrebbenés nélkül rendezői utasította anyukáját, hogy dobja le a pólóját. Iluska itt már némileg segélykérő pillantással tekintett ki a közönség soraiba, de azért meg lehetett volna győzni. A fia kedvéért mindent. Mi viszont hangosan tiltakoztunk. A végén még túl jól sikerül a kompozíció (gyerekek, ott tényleg nem látnátok sok különbséget…hja, lehet hogy nem hülyeség a tornázás…brühühü, ez olyan szomorú…) és túl nagy lenne a publicisztikai kísértés.

De hát mostanában vigyáznom kell. Ugyebár.
…és a jelenleg hatályos társadalmi normák szerint úrikislányok nem tehetik fel a netre az anyósukat melltartóban…
;)























******