Ahhoz kepest, hogy teljesen tisztaban voltam azzal, hogy ez elobb vagy utobb be fog kovetkezni, elegge elkeseredtem.
Szova tegnap ejjel tanc utan siettem haza, es a melygarazsban mar az elso tolatasi kiserletnel ereztem, hogy most nem igazan vagyok a helyzet magaslatan...de sajnos tovabb probalkoztam.
Elso alkalommal tul messze alltam meg az oszloptol, ami a szomszed parkolohelyet elvalasztja jobbrol. Na persze en miert ne akarnam megigazitani, amikor
1 . balrol egy ures parkolohely van, mert azok a szomszedok csak ket bringat tartanak ott
2. en erkeztem utolsonak, es masnap is en mentem volna el elsonek.
Ergo az egvilagnon senkit nem zavart volna az auto, meg ha az 1/3-a at is log a masik parkolohelyre, sot az idozeties miatt meg a „biztos no parkolt ilyen benan“ gondolat sem cikazott volna at senki agyan, mert mindeki ataludta volna ezt a potencialis poent.
De en megigazitottam. 
Aztan szomoruan konstataltam az eredmenyt.
Na, azert nem veszes, de akkor is.
Nagyot sohajtva indultam felfele bevallani a buneimet.
Lorika megnezte, aztan megsimogatott es azt mondta, hogy mindenkivel elofordul es ne aggodjak.
Nekem van a legjobb ferjem a vilagon.
En meg feljelentettem…
2 comments:
Orsika, semmi baj nincsen. Az autók ezért vannak. És persze azért jó nőnek lenni, mert nekünk elég szépnek lenni és akkor tudjuk mire fogni, hogy nem tudunk vezetni. :)
Igértem, hogy irok egyszer commentet. :))
Ha itthon vagytok tudunk talizni?
Sziasztok,
Végre vettem a fáradtságot és végigolvastam, a március vége óta feltett napokat.
Örülök nektek:-) Teljesen életszerű az egész, pedig néha úgy érzem magam amikor olvasom, mintha egy szappanoperában lennék,-)
Üdv.
Sanya (hogy melyik? hát Lóri kedvenc teniszpartnere:-)
Post a Comment