Nemhogy EGYFOLYTÁBAN énekelnek neki, de engem is kényszerítenek.
De nekem alkotmányos jogom van csendben maradni.
Képzeljétek, Lórika is csatlakozik mindig hozzánk, mert a kurzus 15 perc séta mind itthonról, mind a Citibanktól, és kvázi ebédszünetben van. Persze így Marcit meg sem kapom a vízben és holtomiglan dagadt maradok, vizigimnasztikámból kisemmizve, de imádom nézni őket.
Apa-fia quality time.
Plusz ma nem nekem kellett lenyomni a fiamat a víz alá, és így halál közeli élményei nem árnyékolják be szerelmünket.
Amúgy meglepően jól viselete.
Rácsorgatnak vizet az arcára, erre életbe lép a híres búvárreflex - becsukja a szemét, összehúzza az orrcimpáit - ekkor placcs, be a víz alá, 1 mp és már kint is van megint.
Nézegethet szemrehányóan a méteres szempillái mögül.
Az apjára.
Én ártatlan vagyok.
Jövő héten otthon vagyunk, szeptember óta először.
Ha találkozunk, behúzom a hasamat, hogy mondhassátok, „alig látszik”, oks?
:)
5 comments:
Ez a gyerek sportember lesz, vagy nagyon utálni fogja a sportokat.
Itthon lőni tanítom majd, de csak azért, nehogy vadász legyen.
Jó lesz, ha egyszer végre hazaér.
Apuka,
Lóri alig várja, hogy sílécet kössön a kis lábaira és lelökje egy hegyen, te majd puskákat nyomsz a kezecskéjébe...én meg csak őszülök, őszülök.
Mi is a baj a könyvmolyokkal?
:D
:D :D
:-) Marcesz gombóc love4ever :-)
puszi
Gáll V.
Biztos nagyon hosszú bejegyzés lesz, ami ennyi ideig készül...
Üdv
P
Post a Comment