Marci Magyarországon

Útlevél híján szépen bepakoltam Marci születési anyakönyvi kivonatát. Lesz, ami lesz. Szükség esetén megnézhetik a gátsebem. EU konform, plusz a kettő együtt minimum annyira személyazonosító jellegű, mint az a kvázi petekori fotó, amit a kérelemhez csatoltunk negyed éve...
Amúgy nagyon jól bírta a hosszú autóutat.
Délután indultunk, így az éjszakai út nagy részét átaludta. Szombat hajnalban megálltunk Bazsinál Pesten, aztán végigrohantunk pár baráton.Persze már az első nap végére csak pernyeként lebegtünk a fővárosi sztratoszférában, mert a Nagy Magyar Expedíció izgalmában elfelejtettünk a gyerkőcöknek ajándékkal készülni, amíg persze Marcit mindenhol csomag várta.

...hülyék vagyunk, nem újdonság...
Ráadásul in medias res.

Babó persze egy hétig csak kézről-kézre járt. A család és barátok mellett beugrott még az összes nagyszülő munkahelyére is, és akkor is igyekezett barátságosan nézni, ha épp huszadszor lett aznap az alvási fázisa felborítva, eltolva vagy megszakítva.

Apja fia.
Ha engem nem hagynak aludni, két napig csak zöldülök, zöldülök, a mitikus harmadikra pedig sárkánnyá változom.

Képzeljétek, egy csokornyakkendős urat szoptattam. Nem annyira perverz, tekintve, hogy pénteken volt a keresztelőnk.
Veszélyes ez az állandósuló királyi többes. Amikor speciel az apósodnak riportálod, hogy „piros a popsink”, azért a gondolat még minimum fél percig ott lebeg az éter döbbent csendjében...






















No. Szóval leglelkesebb kommentelőim keresztszülőkké avanzsáltak, rögtön számon kérve a keresztfiuknak tett apai ígéretet – az ajándék csapatpólók azt sejtetik, hogy Lórikának biza novemberben marathont kell futnia.
Engem nem mertek bántani, mert hát sok az olvasóm, és ha ezentúl németül kellene írnom, az mindenkinek baromi fájdalmas lenne. Plusz mindig is betegesen érdekeltek a Dóri és István formájú voodoo babák.

















Mi még nem tudjuk, mivel készülünk Nórikánk júliusi keresztelőjére, de az biztos, hogy jó hangosan fog vijjogni.
:D