Phantasialand

Vasranap azt hittem, hogy mar nem talalkozunk többet.
A szombati oriaskerek emleke mostanra pusztan nosztalgikus könnyeket csal a szemembe, mivel masnap a Köln melletti elmenyparkba ruccantunk el, ahol juttanyos összegert deltöl este hatig 10 percenkent ijesztettek halalra.


Megerkezesünk utan in medias res meg is celoztuk a Fekete Mambat, amit egy hullamvasut es egy futurisztikus sifelvono hibridje. A sin a fejed felett (ühüm, legalabbis indulaskor..), azon lognak acelfotelek, amibe szinte beleszögeznek különbözö biztonsagi szerkentyükkel.

Öszinten? A sorban varakozva sulyos ketsegek gyötörtek, hogy eleg tökös vagyok-e en ehhez. Az eletösztönöm speciel abszolut problat vetozni, de a büszkesegem befogta a szajat. Ha ök merik, en is.

Sorra kerültünk. A felügyelö vegigmert. Összevonta a szemöldöket, aztan rambökött es felreallitott. Halleluja.

A gond az volt, hogy papucsban voltam (visszaterö motivum…:-), es a bejaratnal ki volt plakatolva, hogy ezzel a tipusu kigyoval kizarolag cipöben lehet megöletni magunkat. Ezt komolyan is vettek. Mint kesöbb kiderült, teljesen jogosan: amikor az ember azert küzd, hogy a feje a nyakan maradjon, a papucs tutira elveszik.

Szoval Dori, Istvan es Lori hirtelen gyorsulassal balra el. Kb 3 perc varakozas hangulatosan alafestve a tavolbol visszaszürödö halalsikolyokkal. Aztan hirtelen megerkeztek jobbrol - meg a börükböl is adrenalin parolgott. Amikor Lori nevetve közölte, hogy par perce meg közel sem volt biztos abban, hogy valaha meg viszontlatjuk egymast ebben a földi dimenzioban, az addig is csekely kigyozasi hangulatom hirtelen lefejelte Uj-Zelandot. De Dori mar segitökeszen ki is bujt a cipöjeböl, es mire feleszmeltem bebocsattatast nyertem, es fejjel lefele szaguldottam ektelen kanyarokban.




Ekkor kezdtem el sikitani, amit kisebb megszakitasokkal folytattam is este 6-ig.
Hol vizen, hol levegőben.


Ket szivroham között rekreacios celokbol neha betevedtünk egy-egy kisgyerekeket megcelzo helyre is, ahol altalaban valami lassabb jarmüben utaztunk vegig egy adott tematikaju papirmase vilagon. Lorika azert itt is igyekezett treningben tartani minket …

Most elöször bantam, hogy nem vagyok perfekt nemet, ugyanis a 65 meteres tornyu Elvarazsolt Kastely elötti sorbanallas alatt nem nagyon hallottam - igy abszolut nem is koncentraltam - a bemutakozo szövegre, aminek a lenyeget egy nemet valoszinüleg fel füllel is megertette volna. Akkor meg lett volna esely elszökni.
De az ajtoban szörnyike vart minket, es a fantazia nev alapjan nehany muris tüköröt, sötetböl varatlanul kiugro alakot, hirtelen megmozdulo padlot vartam.
Ezzel szemben amikor gyanutlanul besetaltam, az addigra mar oly ismerös acelfotelek sorkakoztak a falnal veszjosloan. Rossz elöjel. Mely sohajjal beleültem. Villany le, es aztan hihetetlen sebesseggel a szekek elindultak függölegesen felfele a falakon.

65m !!!! A torony tetejen felkapcsoltak nemi sejtelmes fenyt, aminel megszemlelhetted a veled szemben levö falon vegtelenül kiszolgaltatottan logo, halalsapadt embereket a melybe meredve.

Pont annyi idöt es fenyt hagytak, amig realizaldtad, hogy a te helyzeted fikarcnyival sem jobb. Es hogy alapbol iszonyu teriszonyod van!!! ...aztan villany le, es 65 meter zuhanááááááááááááááááááááááááás a sötetben....

Persze a szek vegig ott van alattad 2 centivel, csak nem erzed, ugyanis eppen jol megtervezve es nemet mernöki precizitassal kivitelezve esel szabadon.
A porusaimbol 10 masodperc alatt tavozott el a Niagara eves vizhozama es a hangszalaim elszabadulva a füleimre tekeredtek, ugy üvöltöttem.

Azota oriaskerekekre vagyakozom.