Lorinak valoszinuleg az agyara mentem a rendrakasi lazammal: rakd el, furd fel, mosd le, hozd fel, dobd ki, vidd ki. Haha, jozanabb pillanataimban egesz megremülök magamtol. De aztan mindig gyorsan ugy döntök, hogy genetikus hazisarkanyok marpedig nincsenek, mindig a ferfi hanyagsagok hivjak öket eletre. Hmm, ugye..?!?!?!?
Na jo, Dori mondta, hogy most mar ne romboljam tovabb az imidzsemet a blogon, vegülis marketinges lennek, vagy mi a szösz. Sztorno. Egy kedves, okos, bajos hazitünder vagyok, es minden esetleg ezzel ellentetes benyomas pusztan teves illuzio. Hja, jo lenne, ha Lorika is irna mar valamit nektek, mert ugyebar az ö feladata lenne, hogy dicserjen engem egy picit. En ugratom magam, es ö tiltakozik, hogy aaaaaaa…..dehogy……….. Ez lenne az alapfellalas. De ö nem. Ergo, mostanra valoszinüleg elertem, hogy az összes csaladtagja titokban meg van gyözödve arrol, hogy ha ö nem gondoskodik magarol, akkor nincsen mit felvennie, nem eszik es porcicak nönek az orraban is. Jo lenne ha összefognatok, es kollektiven a vissztereset követelnetek. Hihi, na persze csak elegansan, mert különben esetleg megsertödöm, hogy nem vagyok eleg szorakoztato…:-)
De addig is. Szakiranyu tanulmanyimbol tudom, hogy a vizualizacio nagyon fontos tamogato eszköz egy üzenet clebajuttattasanal...:
Ha valakinek a marketinges arzenalom felvonultatasa utan is vannak meg ketsegei, jelezze, es direkt mailben gyözöm meg. (Kiveve Anyut, ö eselytelen. ...ismer...:-)
Hetvegen Lorika vett egy pici grillsütöt, hogy majd a kellemes nyari esteken az erkelyünkön fogunk ücsörögni - kettesben vagy az epp aktualis vendegekkel -, borozgatunk, nagyokat beszelgetünk, amig a husi virdaman serceg a racson. Lassuk be, a terv jo.
Vasranap össze is szerelte a legalabb 50 darabbol allo sütöt, es az en IKEA butorok altal erösen edzett ferjem azert morgott parat a konstrukcion, amit a vegen nemes egyszerüseggel lecsehszlovakozott. (=gagyi a fogalomtaraban. Itt kerünk elnezest a rendkivül szeles cseh illetve szlovak olvasotaborunktol. Szerk.) De összeallt. Aztan mivel volt egy olyan sanda gyanuk, hogy Herr Szomszed Ferdinandunknak biztosan lesz par mosolygos megjegyzese ahhoz, ha most itt elkezdjük spontan felgyujtani az erkelyt, igy ugy döntöttünk, hogy kockaztatunk. Megbeszeljük vele elöre.
Raadasul Lori utolag megnezte a hazirendet is, amiben kifejezetten tiltottak a grillezest az erkelyeken. Ajajj, pedig mar a hust is bepacoltuk elözö nap a probajaratra. Lorika strategiai harcba indult. Becserkeszte Ferdit, es artatlan szemekkel meselte neki, hogy kepzelje, lattuk az erkelyeken a grilleket, es mi is kedvet kaptunk, es vettünk is egyett, de most olvassuk, hogy ezt nem lehet. (Könnyes szemek, mely, lemondo sohaj. Hatasszünet. Aztan egy elgondolkodo, lassan felderülö ahitatos mosoly a celszemelyre.) „Vagy…esetleg…?“
Na, Ferdi abszolut elolvadt, hogy kerem, itt az ö velemenye ki lett kerve, es cinkosan kacsintott Lorira, hogy haaaat valoban nem lehet, de majd becsukja a szemet… A kis csibesz.
Diplomaciai gyözelem. Irany az erkely, a gyujtos es a faszenes zsak. Tiz perc alatt akkora füstöt csinlatunk, hogy Lucifer is kedvet kapott volna eggyel feljebb költözni, ha gyorsan el nem oltjuk – rekord idö alatt belatva, hogy valami erösen hibadzik a grilltudomanyunkban. Na jo, nem annyira Lucifertöl feltünk, mint inkabb a lakoközösseg kollektiv gyülöletetöl az erkelyen szarado, füstszagu ruhak miatt. Majd olvasunk valami szakiranyu cikket az Interneten – tesztprojekt halasztva…:-)
Ma Lorika szabin van, mert megjött Henci (baratnö, ö volt az esküvöi tanum) es Andris, igy reggel ment ertük a repterre. Most eppen Koblenzben hajokaznak. Remelhetöleg Andris jobban kepzett grillügyileg mint mi, mert meg mindig ég bennünk a vágy.
Apropo Koblenz. Raktam fel kepet utolag a „Nagycsaladi vendegsereg“-hez - most kaptam Kingaektol. Akit erdekel, nezzen vissza ahhoz a fejezethez.
No comments:
Post a Comment