Sport

Penteken vettunk ket biciklit a most felfedezett helyi hipermarketben. Az enyem viszonylag rendesen ossze volt rakva, de Lorie tobb apro sebbol verzett, ugyhogy a korabban oly rendithetetlen tisztelettel ovezett „made in Germany“ felirat kapott par komoly atkot a hetvegen. Ha az elkovetkezo napokban valamilyen varatlan krizis torne ki a nemet iparban, akkor meghallgattatasra talaltunk.

Persze vettunk szuperbiztos biciklizarakat is, amibol az egyiket masnap rogton vissza is kellett cserelni, mert annyira szuperbiztos volt, hogy mi sem tudtuk kinyitni, mivel kulcsot nem nagyon adtak hozza. Ergo: a hipermarket itt is csak hipermarket.
Szombat este Lori meg gyorsan elszenvedett egy enyhe gazmergezest, miutan 20 percen at egy ongyujtoval probalta megoldani a muanyag lancvedo alapveto konstrukcios hibait, de vasarnapra a biciklik nagyjabol szintre voltak hozva…irany a teniszpalya.

Sutkereztunk a napon, nezelodtunk, mikozben Lori felterkepezte az erovonalakat levonva a vegso konzekvenciat, hogy a helyi bajnok csapatban valoszinuleg mindenki megverné, es lehet, hogy a helyi masodosztaly csapatat kellene inkabb megceloznia, de szerintem csak szereny es csak regen jatszott. De kulonben is mindegy, mert ennek a csapatnak mar szoltak, hogy jon egy magyar srac, es igy a fiuk a nap vegen odaadtak a telefonszamukat Lorinak, ugyhogy kenyszerpalyan van a nehez ellenfelek fele. Csutortokon 19:00-kor az elso osszecsapas.

Felajanlottam, hogy ha nagyon izgul, szivesen felhozom addigra a megfelelo szintre. Szerinte pimasz vagyok.