Hurra, hurra

Kepzeljetek, megtortent a csoda, van Internetunk. Ennyi erovel az ekezetek is visszaterhetnenek az eletunkbe, csakhogy Lorin @kut elvonasi tunetek jelentkeztek a ket honapos megvon@s utan, es egyelore nem nagyon enged a gep kozelebe.

Persze azert meg volt a tortenetben egy vegso csavar. Ugyebar elsore nem tudtuk atvenni a modemet, mert nem voltunk otthon. Masnap logikusan ugyanabban az idoben probaltak kezbesiteni nekunk a csomagot: 12-13 ora kozott, amikor mindenki minimum 100 kmerre tartozkodik a lakastol. Mivel hihetetlen modon megint nem sikerult nekik a munkanap kellos kozepen veghezvinni a muveletet, kaptunk egy ertesitest, hogy atvehetjuk meg 9 munkanapon keresztul (H-P) 9:00-18:00 kozott egy Monataburtol 30 km-re levo logosztikai kozpontban. Ezen mar tenyleg csak vigyorogni tudtunk.

Na mindegy, a remalomnak vege es felebredtunk a kommunikacios komabol. (Csak Lorinal van némi visszaeses: a magyar telefonszama tovabbutazott valamelyik reggel Hannoverbe. Azon ne nagyon keressetek:-)

Szombaton meghivtuk ebedre Szomszed Jensünket. Autentikussagra torekvo hortobagyi husospalacsinta megfeleloen kiegyensulyozva egy tokeletesen globalizalt Dr. Oetker porbol keszult instant csokitortaval. Remek paros. Este el akartunk menni tollasozni, de addig huztuk-halasztottuk, hogy mire odaertunk bezart a palya. Projekt halasztva masnap delig, pont arra az idopontra, hogy utana eppen csak eles vetodessel csuszhassunk be a farnkfurti magyar misere, hogy meghallgassuk Böjte Csaba katolikus szerzetest, ahogy az eredelyi „gyerekeirol“ mesel a tole megszokott humorral.

Persze megint megfogadtuk Lorival, hogy veszunk egy hazat a Hargitan es en arva gyerekeket fogok tanitani, amig o teheneket tenyeszt.