hja hajajajjhja haj

Bitang egy hét volt.

A napok szétforgácsolódtak, ad hoc telefonkonferenciák egymás után, diverzifikált témakörök egyetlen konstans elemmel: mindegyikhez segghülye vagyok.
Hej, de kezd frusztrálni.

Kedden - 24 órás hisztéria hullámaim déutáni csúcsán - vettünk Anyunak repülőjegyet, és az elkövetkező pár hétben itt lesz, így remélhetőleg egy fokkal lassabban jutok el a diliházba.
Mert hogy odajutok, az ziher.

Vagy megszokás - vagy megszökés.

Ja, Marcinak megvolt az első spanyolórája.
Találtam két aranyos bébiszittert, mindketten épp munkát kereső angol nyelvtanárok (Dia magyar, Yoana spanyol), így nyilván csak ideiglenes megoldást jelentenek, mert amilyen az én formám, két héten belül egész Düsseldorf angolt vagy spanyolt akar majd tanulni. Amúgy meg fogalmam sincs, hogy hogyan fog ez működni, a munkahelyi hívásokat nyilván nem tudom hozzájuk tömbösíteni és vica versa. Hjajj.

Na, így szegény Marcim csak esténként jutott ki, ha kijutott egyáltalán. Így unalmában elkezdett mászni. Egyelőre a technika kicsit sajátos, de meg kell zabálni. Megy és pakol. Valamiért az elfekvő adaptereket szereti leginkább nyalogatni, ami nem épp a legszerencsésebb hobbi egy monitorba temetkező anyuka háta mögött...
Ja, és ma fel is húzta magát állásba minden segítség nélkül. Már olyan nagyfiú.



Ennyi. Vicces majd akkor leszek, ha kialudtam magam..:)