Thursday, August 14, 2008

Orsika az antiszociális

Nem volt kedvem írni.
Ez van.

Illetve most sincs, de hát kötelességtudat is van a világon.

Ha őszinték akarunk lenni, legszívesebben egész héten kócoson bolyongtam volna a lakásban, pizsamában, egyik hónom alatt Marcival a másik alatt egy gigantikus jégkrémesvödörrel, álló nap filmeket nézve, és minden kapucsöngetésre vészjóslóan morogva ki az ablakon.

Hja. Lírai egy csendélet.
Na, csokit speciel tényleg annyit ettem, hogy még én is megijedtem magamtól. És mivel a napi több kilónyi szénhidrát szignifikánsan serkenti a tejtermelést, az esti fürdéseknél vihorászva lövöldöztem célba a kád csapjára.
Hiába. Az anyaság apró, intellektuális örömei.
Egy szintetikus vízipisztoly oly szürkén konvencionális…
Tudom, tudom…az Anyaság és a Szoptatás szentsége...blablabla.
Ugorjunk.


Képzeljétek, Lórika lefutotta vasárnap a kölni félmarathont, vagy hogy kell írni. Tréningként az októberi egészre Pesten. Ahhoz képest, hogy nem edzette célirányosan agyon magát, elég jól ment, csak a 17.km körül kezdte megutálni az életet. De hát van még idő. …megszervezni egy bombariadót október 5-re…

Múlt héten itt voltak Apuék, és elcibáltak egy közeli német családhoz, akikkel egy ükükükükükükükükükükükükükükükük- ükükükükükükükanyánk közös, szóval a vér szava csak úgy sikoltozik az ereimben át a Rajna túloldalára, napi 24 órában. Gondolhatjátok. Se közös nyelv, se közös téma. Mondom Apuéknak, megy a rosseb - nekem épp sürgősen bárányokat kell áldoznom a filmek és jégkrémek oltárán. Na, Apu meg is mondta a telefonban, hogy "Orsi nem jön, mert hát egy rossz lány, és nincs kedve, nincs mit tenni".

Oh, az a híres szülői diplomácia.

Publikusan antiszociálisnak lenni azért egészen más fokozat, mint néma illegalitásban. Pláne, hogy alapvetően nagyon kedvesek ám. Úgyhogy...izé…átszerveztem a napomat és mégis ráértem…
És a végén még én éreztem magam a legjobban.

Tanulság: a szülőknek néha mégis igazuk van. Néha.

Anyuék bébiszitteltek, amíg mi szombaton elmentünk mulatni Gáborékkal és Mátéékkal. Egész éjfélig. Oh, mi kis bohémek.
…de hát aki a napokban belép húszas évei utolsó hónapjába…

És a Föld megáll forogni.
A prognózisok szerint nyikorogva akad majd el a sok X-ben.

De így fél évig harmincas nő leszek húszas férjjel.
Ahhhh. Femme fatale.

1 comment:

Anonymous said...

Hajrá apuka!