Kávé

Megszavaztam.
A német nyelven való éneklés után a koffeinmentes kávé a legaljasabb bűn az emberiség ellen. Szorosan.
Harmadik a hidrogénbomba.

Ugyanis jó anya lévén mostanában nem kávézom. Ugyebár.
Na jó. Ez kissé képmutatás, tekintve, hogy a terhesség alatt végig kávéztam. Szóval kezdjük újra.

Nem kávézom, mert aludni azért jobban szeretek és Marcesz két hónapja nem oly hangszigetelt. Ki tudja, hogy idekint egy anyatejeskávéval felpörgetett csecsemő milyen galádságokra képes.

Szóval a minap elmentünk Lórikához ebédelni, és hazafelé azon kaptam magam, hogy csak egy paraszthajszál választ el attól, hogy az útbaeső Starbucks kávézó kirakatát nyalogassam.

Hazaérve elvonási tünetektől remegő kézzel kotrom elő az apósi magas vérnyomás miatt készleten tartott koffeinmentes Nescafénkat.
...plusz egy szép bögrét az illúzió kedvéért...
...tejet gőzöltem...
...fahéjaztam...
...kétszer átköptem a bal vállam fölött...
Megkóstoltam. A multinacionális élelmiszeripari cégekbe vetett őszinte hittel a szívemben.
Oh, én naív.
Kazinczysan - überfos.
Mit szépítsük.
És ezt nyugodtan elhihetitek egy olyan embernek, aki szerint spec a cukormentes nyalóka teljesen rendben van. Sőt, tulajdonképpen zseniális. Eltekintve a fura hashajtó mellékhatásától. Persze. :)

No. Förtelmes egy kommunikációs lecke volt, de megértettem:
koffeinmentes kávét felkínálni az őszinte gyűlölet diplomáciai jele.
A protokolláris fogvicsorítás.

Amúgy azt hiszem, kezdek beszűkülni. Képzeljétek, a minap másfél órát nézelődtem a hipermarketben.
Én, az örök bolti Lórikamenjüüüüüüüüüüüünkmááááááááá. Sőt.
Egy reklámújságot is megnéztem. Azt már csak nagyon halkan merem bevallani, hogy nem vettem meg ott a pelust, mert a másik boltban picit olcsóbb.

Jesszus. Pár éjszaka alatt nyugdíjas lettem.