Magyarorszag

Szabin voltunk otthon, ezert a multheti csend.
Jodarabig ez volt utolso hazaruccanasunk, mert lassan vallalhatatlan kockazatot jelentek a legitarsasagoknak.

...hja...olyan dagi vagyok, hogy lezuhan a gep....
Vagy csak nem tudjak kezelni adminisztrative, hogy adott esetben eggyel több szemely szall le mint fel.

Visszafele ovatosan meg is kerdeztek a check in pultnal, jol latjak-e, hogy babam lesz. Lorika rendkivül jol szorakozott, mert allitolag fülig elvörösödve nyögtem ki az igent.

Jol van na.
Tulajdonkeppen komplex es direkt kerdes volt a sulyomra es nemi életemre vonatkozoan. Melyik nö tudja ezt jol kezelni..???

Az otthonlet amugy szokasosan telt: be az autoba es cikazas Tolnabol Baranyaba, Pestre es vissza...es ismetles. Lagzi, barati/csaladi ebed/vacsorak, 10 eves erettsegi talalkozo.
Mindig a Nilesennel pihenem ki a szabikat.

Marci tovabbra is eleg jo kisfiu, lelkiismeretesen megrugdalt közel minden erdeklödöt a csaladban. Amugy a legenyke most mar annyira fel tud pörögni, hogy rezeg a hasam ide-oda a nagy vihancban. Hmm. Eleg bizarr.

Mondjuk jo lenne ha kiszallna a vesemböl, mert a legujabb, hogy allandoan wc-re rohangalok. Hihetetlenül strapas.
Vegtelenül tündi-bündik ezek a hosszitott terhes ruhak a sok masnival meg kötövel, de el sem tudjatok kepzelni, naponta mennyi extra koncentraciot igenyel, hogy soha semmi ne logjon bele a klotyoba.

Erthetö, hogy emellett mar nem nagyon jut fölös mentalis energia produktiv munkara.

Hja. Motivalatlan vagyok. De nagyon.
Meg 8 het a szabadulasig – november vegeig dolgozom.
...ööööö...csinalok ugy mintha dolgoznek...
...de pssssszt...!!!
;)