Thursday, July 26, 2007

Orsika bablázban 2.

16. het.
Kezdek hatarozott pingvinformat ölteni.
Remek.

Mostanra nagyon kivancsi vagyok, hogy mikor jön mar el az a hiresen „sugarzoan szep” kismama korszak. Szerintem speciel csak duma. Ugyanis az elsö harom honapban a hormonoktol rücskös a böröd, es eleve hol falfeheren szedelegsz, hol zölden.

No. Ragyogj babám, ha tudsz.

A negyedikben a szined es a böröd normalizalodik ugyan, ugyanakkor a tarsadalom felvilagosulatlanabb 99%-a szamara szimplan kezdesz elhizni. A ruhaid passzentosabb resze repedezik rajtad, de az allapotodat indikalo malaclopo leplekböl kiesnel, még koraiak. Szoval altalaban rendelkezesre allo ruhatarad leghülyebb kombinaciokban feszitesz.
Oh. Ezt a par honapnyi esztetikai atmenetet oldd meg valahogy.

Sugarzoan. Persze.

Ühüm. En speciel hatarozottan fontolgatom a relative költseghatekony megoldast jelentö „Szep kismama, nem köver trampli önkritika nelkül” matrica kiragasztasat a homlokomra. Esetlegesen foszforeszkalo valtozatban a ragyogasbol is hozhatunk rögtön valamicsket.
Na, es persze ameddig el nem felejtem: a melleimröl még nem is beszeltünk. (...es Lorika valoszinüleg itt huzza fel kerdöen a szemöldöket, hogy ezt a temat feltetlenül ki kell-e meritenem....) Naná.

Huh, gyerekek, ezek mar megint nönek. Masodik kamaszkoromat elem. Mivel eddig sem voltam epp vasalodeszka, teljesen ketsegbe vagyok esve. Par het mulva eljutunk oda, hogy mindehova cirka fel perccel a többi testreszem elött fognak megerkezni.
Hallo. Allitsa le öket valaki!!!!


No. Es mivel ugyebar ezek a valtozasok egyre kevesbe leplezhetöek, aktualissa valik uj, juliusi angol nyelvleckenk.

*********************************************

Jelentse be a fönökenek, hogy terhes, azaz amikor eppen eletbe lep az uj, hatarozatlan idejü munkaszerzödese, rögötön elmegy szülni.

*********************************************

O: Ühüm. Torsten. Van 1 perced?
T:....persze, mondd... (Orsika lehuppan a fönök melleti szekre, aki fel szemmel levelet olvas a monitoron.)
O: Terhes vagyok. (Azt hiszem, ezt hivjak "In medias res"-nek...)
T:..He??????..... (Ö meg azt hiszi, felreertette.)
O: Azt mondtam, TERHES vagyok. (Kisse jobban artikulalva.)
T:...He?!?!?!??!?! (Azt hiszi, harmadszori ismetlesre meggondolom magam. Es valoban. Mivel most mar elegge izgulok, tenyleg elkezdem fontolgatni, hogy letagadom. Bar a strategia sikere hosszutavon ketseges. ) O: BABAT varok januar közepere. (Fogalmazzuk at, hatha tenyleg nem erti. )
T:...öööööö.....ööööö....
O: varakozo, udvarias csend
T. ...ööööö.....öööööö....ööööö....öööö
O: varakozo, ideges csend
T:...öööö....gratulalok(?).... (Csak az az uri neveltetés. Nyilvanvaloan nem biztos benne.)
O: Oke, akkor ezt meg is beszletük... (Huh, gyerekek, huzzunk innen.)
T:....öööööö......igen.... (Orsika fel, balra el, Torsten letaglozva vissza a monitorhoz.)

No, ezen is tul vagyunk.
Hizhatunk tovabb.

5 comments:

Anonymous said...

Hajrá Orsika én már túl vagyok rajta:))
Nem annyra borzasztó, csak ezek után, ha valakivel beszélgetsz nem a szemedbe fog nézni, mégcsak nem is a melledre, hanem a hasad növekedését figyeli...

D.

Anonymous said...

:)
Korreláció 90%
:)
Pilu

Orsika said...

Hihi, min(miken) vagy tul? A melleid nöttek meg mar duplara, vagy bejelentetted mar a fönöködnek..? Vagy szimplan te is idetlenül erzed magad a ruhaidban?

Mert ha jol latom, a ferji matematika szerint több területen is hasonlitanak eletünk törtenesei.
:D

Anonymous said...

Természetesen a bejelentésen vagyok túl.
A többi engem is zavar, de azon nem tudtam olyan gyorsan túlesni mint a bejelentés dolgon:))
Szerencsére nálam (a főnökség és a kollégák) nagyon várták már a nagy hírt:))

D.

Anonymous said...

Sziasztok!
Először is gratulálunk, azért csak most, mert ma értünk haza Pécsről.( Keresztelő volt.)

Szia Borcsa, szóval téged is utolért a "cicitündér" effektus. Hát ennek én annó örültem. Kissé nosztalgikus érzés fogott el, ahogy olvastam a ejegyzéésed. De ennél csak rosszabb lesz. Most legalább még tudsz pihenni....
Ha van, lesz bárni hívj nyugodtan
Addig is sok puszi mindenkinek

Panka Niki Attila