Szabadság

Lorika ugy döntött, hogy utoljára életében még egyszer kihasznalja a magyar egeszsegügy kapacitasait. No, csak semmi riadalom. Kettejük reláciojaban a magyar egeszsegügy a haldoklo fel.

Persze most mar vidaman ironizalok.

Szombaton repültünk haza, es mivel penteken Lorika latasa elkezedett spontan romlani a jobb szemere, elsö utunk a korhazba vezetett.
Semmi barati pir, sehol egy megnyugtato gennyes gyulladas, kosza gomba, vírus vagy bakterium, amit artikulalatlan kémiai csataüvöltessel meg lehetett volna torpedozni. A dokik ertetlenül konzultaltak hösünk ramaty szaruhartyaja felett. Jobb híján elkezdtek frontalisan tamadni mindent, ami Krisztus születese utan szemben dokumentaltan elöfordult. Minden reggel a korhazban kezdtünk kontrollon.Semmi javulas.
Mindig derüs Lorikank komor es nyugtalan.

Az ötödik napon raadasul a kerdeses szem elkezdett bitangul fajni. Irany a korhaz, aznap masodszor. Kiderült, hogy a beteg szaruhartya-réteg elkezdett lelöködni. Anyam.
No, de itt a medicina forgatokönyve szerint nem elajulni kell, kerem, hanem aktivan hozsannazni.

Ugyanis ez egy olyan hamreteg, ami par nap alatt regeneralodik, spec rutinszerüen kapdossak le a lezeres szemmüteteknel. Csak hat a gyogyulas alatt a delikvens rendszerint a falat kaparja a szabadon lifegö idegvegzödesek miatt. Nos, 5...4...3...2...1...es indulhat az ingyenes probamenet egy latasjavito szemmütetre. Ugyis fontolgatja.
A beteg reszt szepen eltavolitottak neki, es Lorika ujra latott. Szülinapi ajandek. Hösünk hatarozottan felvidulva döntötte magaba szerdan-csütörtökön a Cataflamot, en meg boldog vigyorral türtem, ahogy a korhazbol hazafele mar ujbol a vezetesi stilusomat kritizalja az anyosülesröl. Hmm. Azert nehol vitathatatlanul van annak hatranya is, ha a ferjünk jol lát minket..:)

Persze csütörtök este mar hat ökörrel sem lehetett volna visszatartani a squash palyarol. Hiszen elkabitva mar nyitva tudja tartani a szemet üvöltes nelkül. Ergo a javulas utjara leptünk. Penteken is ott volt, amig en epp a csaladi bucsukörömet futottam a masnapi indulas elött.

Csörög a telefon.
Lorika az, ovatosan közli, hogy a korhazban van.
Mire bennem felsikolt minden: Uristen, mi törtent a szemeddel?!?!
Oh, izgalomra semmi ok, nem a szemeszeten van.
A balaseti ügyeleten.
Merthogy Lajcsi a squash ütövel kisse hozzaigazitotta hösünk orrat a szemehez.

Nagyon nem szep dolog kinevetni a ferjünket a nyomorusagban...hja, erzem en. De hallhatoan nem volt nagy baj, a szitu meg elég komikus finaleja a hetünknek, lassuk be. A cirka 20 percnyi megkönnyebülten féktelen vihogas alatt azert valamennyire igyekeztem elökaparni jofelesegi empatiamat. Több-kevesebb sikerrel.

Azutan ratok gondolva el kezdtem könyörögni a fiuknak, hogy el ne menjenek megröntgeneztetni, mert a vegen meg kiderülhet, hogy nincs is eltörve, ami terapias fronton tök mindegy, ellenben az en sztorim jelentösen csorbulhat ugyebar...

Erre ök?! Ballasztikusan tojnak mindenfele magasabbrendü irodalomi szempontra.
Elmentek.
Nincs eltörve, csak felrepedt.
A francba... ;D