Thursday, February 15, 2007

Siszünet

Annyi fenykepem van, hogy nincs mar helyem rajzolni. No meg annyi munkam, hogy idöm se nagyon. Hja. Szomoru. Pláne, hogy amiota nem talalkoztunk, Szivünk Ferdinandja igazan kieremelt egy szep szines kivegzest.

Mult szombaton volt ugye a Frankfurti Magyar Bal, Orsika regota tervezett tancos megdicsöülese. Haladt is szepen minden a tervek szerint...cirka 3 percig, amikoris Gaborral koproduktive kirantottuk a szalagot a copfombol egy lendületesebb forgatás közben. A hajam a koreografia masodik felere teljesen kibomlott, ami nem tul folklorisztikus ugyebar, de hat a szinpadon valo riadtan kapkodo fesülködes meg kevesbe az, ugyhogy ilyenkor bizony tancolni kell tovabb, zavartalanul. Ettöl a kisse rockos stilusjegytöl eltekintve minden jol sikerült, nem is bakiztunk.























Szoval hajnali haromkor ertünk haza, masnap del körül indulas Bolsterlangba sielni. Pakolunk befele az autoba, Ferdi a bejaratnal cigizik. Mellete elhaladva jövet-menet bájos szomszedi mosolyt hazudok az arcomra. Nyilvanvaloan tullötem a celon, mert felbatorodva leszolit, hogy lenne egy kérése.
Na-na, ennyire azert nem vagyunk joban.
A mosoly csendes vicsorra szelidül, mert hat mindannyian tudjuk, mi következik. Hangos vagyok. Maradék önuralmam roncsai utan kapok remegve, es ugyan láthatoan frusztráltan, de maximalis brit diplomaciaval közölöm vele, hogy kapja be. Ebböl epp csak a frusztraciot fogja, amikor befut Lorika is, aki rendületlenül mosolyogva teszi le az angol mellé a nemet nagyesküt is Ferdinek, hogy a sarkam hetek ota nem erintette a folyosot - ennel többet mar nem tudunk tenni.

Rakjon oda szönyeget, szigeteltesse le az ajtajat, aludjon füldugoval, költözzön el egy csaladi hazba vagy akassza fel magat. Bitte.

Este ertünk le Bolsterlangba, egy nappal a többiek utan, ugyhogy nekünk jutott a nappali alvohelykent - az egyetlen közös eletter - ergo a gimis kolesz ota nem agyaztam ennyit.

Ühüm. Szoval Orsika harmadszorra „siel”. Valami statikusabb szo azert jobb lenne, mert hat az idö legnagyobb százalékában dombok tetéjen ácsorog mély dilemmaban, miközben Lorika valamivel lejebb könyörög, hogy csusszon mar le, folyamatosan azt hazudva neki, hogy nem fog meghalni. Hmm. Persze, persze - bologat a kisasszony beleegyezöen a csaladi béke megörzese érdekeben. De...azert ö még maradna egy kicsit...

Az egyetlen latvanyos javulast nagyobb mennyisegü forraltborral lehet nala elerni, amikoris felbátorodik picit. Ideiglenesen. De az is megesik, hogy abban a kritikus bátrabb 20 percben valaki epp elviszi tevedesböl a kölcsönzött (egyen) silecet, es hösnönknek várnia kell, amig a férje a tolvaj utan ered a lejtön. Szoval megint egy dombtetön ácsorog. Bár ezuttal kedélyesen dudorászva.



Közben persze ott a konstans büntudat, amiert Lorika a kék palyan trénerkedik a fekete palyan valo száguldozás helyett. Na meg a frusztracio, amikor folyamatosan kis bukoksisakok cikaznak el melletted térdmagassagban.
Hihi, lélekben éveket öregedtem, érzitek...
Amugy az egyetlen zsigeri érv a lesiklas mellett életem eddigi legdurvabb felfázása volt, ami cirka 10 percenkent kergetett WC-re. Az meg a lejtö alján van ugyebar. Stilus es méltóság mindenekelött. Hetem mottoja "Inkabb halal mint bepisiles".
Jöövööööök. Aaaaaaaaaachtung!























Ket nap otthon is maradtam. Egyiken Lorika maradt velem, hogy tanul ..ühüm.., a masikon Ági, amíg a haladók átrándultak Ausztriaba sielni egy komolyabb palyarendszerre. Minket, arva kislanyokat nem vittek el, mert hát drága volt a napijegy és sajnálták a mi kék pályáinkra az aranyat. Igy inkább beszortak egy szakajto lencsét és egy szakajtó borsót a hamuba, és ránk parancsoltak, hogy szendjük ki estére, különben nem mehetünk el a bálba. (... vagy boldogok voltunk, hogy vegre egy napot bekeben punnyadhatunk... De ennek kisebb a hirértéke. :)

Ha balunk nem is, echte nemet vacsink azert volt, hozentroglival, paroltkaposztaval, knedlivel, alpesi kürt bemutatoval. A legutobbinak Istvan örült a legkevesbe, aki pontosan a hangszer tölcsernel ülve a jobb fülere maradando hallaskarosodast szenvedett az este folyaman. De egy kisebb csordanyi sültmarha szeduktiv hatasaval a gyomraban egesz jol türte. Akkor meg nem sejtette, hogy a helye több szempontbol is veszelyes, ugyanis kesöbb Herr Hozentrogli atadta a hangszert a vallalkozo szellemü amatöröknek, amikoris egy Alpenhorn hajlamos hangszerböl gigantikus köpöcsöve avanzsalni.



















Ja, es az egyik nap sikeresen kizartam a csapatot az apartmanbol. Ket kulcs volt 6 emberre, ergo soha nem lehettel biztos abban, hogy melyik hol tartozkodik.

Rohanunk sielni, mar mindenki lent toporog az autonal, csak Orsika cikazik meg tanacstalanul az egyik szobabol a masikba, hogy akkor most maradt itt kulcs, vagy was ist. 2 perc utan nöi megerzesere hagyatkozva megszavazza, hogy nem, a többieknel van. Ajtot becsuk. Kicsit izgul, de Attila hamar megnyugtatja, hogy igen, nala van az egyik kulcs. Sieles egesz nap, boldog tudatlansagban. Csak este derült ki, hogy a masik kulcs vegig a zarban volt. Belülröl. (felderitö expediciom alatt vegig nyitva volt a bejarati ajto, kulccsal a falnak, a zarban meg nem neztem, mert meg sem fordult a fejemben, hogy valaki bezarta ejjelre belülröl. Okos kislany.) Szoval este, ehesen es atfazva, varnunk kellett a Helyi Eröre, aki masfel oraval kesöbb meg is erkezett egy drottal es betört nekünk.

Hiaba, allitolag a hazassagban az emberek hasonulnak egymashoz. Csak hat a tendenciakat figyelembe veve nagyon ugy tünik, hogy en leszek Lorika2. Tiz ev mulva kollektiven fogjuk a fejünket is el hagyni.






















Az utolso nap termalfürdöben vacogtunk, mert hat a nemeteknek elterö fogalmaik vannak a temarol. Also langymeleg, maximum. Mi bezzeg diszbe öltöztettük a szivünket napokkal elöre, en nagyon keszültem, hogy vegre kifözhetem a veseimet, erre tessek. A pucer szauna az egyetlen melegebb alternativa. De itt a koedulkat pucer szauna mellett volt csak Damen pucer szauna is, ami azert megingatta genetikus szauna averziomat, mert hat a veseim addigra mar hibernalodtak. Dorival vegül megceloztuk a lanyos reszleget es megkönnyebbülve nyugtaztuk, hogy egyedül vagyunk.

Csak 10 percenkent visitottunk fel szemrehanyoan, ugyanis egy ferfi (!) felügyelö rendszeresen benezett, hogy szabalyszerüen izzadunk-e. Hallo. ?!?!?!

6 comments:

Anonymous said...

Síszünet2?
:)
Pilu

Anonymous said...

Még egyszer köszönjük a síelés. Már nagyon vártuk, hogy megtudjuk, hogy mi történt velünk a múlt héten:)
Nem hiszem, hogy ennyi munkád volt a héte:) Nagy lehet, hogy előléptettek...:)
Dóri

Orsika said...

Miert, törtent meg valami?:)
Kepeket akartam meg felakni, de nem enged a rendszer. Baja van veletek.

De, igenis nagyon sok munkam van, es nagyon fontos vagyok. Hja, valtozik a vilag. Pont mire kezdtem megszokni a semmittevest..:-)

Anonymous said...

Olyan rövidke lett :(
Úgy tűnik, nem minden mozgatja meg az alkotó fantáziádat...
Na és mindenféle rajz nélkül...
Egy igazin rajongónak semmi sem elég :)
Pilu

Anonymous said...

Lórika mindha ígért volna olyasmit, hogy némi fényképes és videós illusztációval (persze Orsikáról) bárki megtanulhat síelni:))
Ezt még nagyon hiányolom:)

Dóri

Orsika said...

Rövidke!? Egy kisebb novella..:)

Az emlitett videot Lori biztosan felrakja idövel. En mar megneztem, letezik, es ezuton szeretnem elörebocsajtani, hogy valami nem stimmel vele, mert en sokkal de sokkal gyorsabb voltam, es az a lejetö is sokkal meredekebb volt a valosagban. Manipulaciot sejtek...:)