Persze az en gasztronomiai erdeklödesem inkabb a forraltborra hegyezödött ki, mert nem vagyok nagyon langosos, plane nem bitang-sótlan-hogy-menjen-a-mogyorókrémhez-is-lángosos. Csak hat igy, üres gyomorral, sikeresen be is csiccsentettem picit az uj baratsagok tiszteletere. Ami azert neha nem is art, mert átlendit mindenfele esetleges kommunikacios probleman, ami egy vadidegen tarsasagban adohat ugyebar.
Ühüm. Nem mintha lenne ilyenem, de hat ivos temaknal soha nem art némi önigazolas a felmenök lelke felé... Hja. Nehez ügy a heterogen olvasotabor..:)
Huh, meg jo, hogy magyarok voltak, mert amilyen kis cserfes lettem, neadjisten még nemetül is megszolaltam volna, es akkor oda is a meddig-nem-kell-Nemetorszagban-nemetül-beszelni temakörben vegzett tudomanyos kiserletem…:)
Na jo. Ismerek olyanokat is, akik szerint ez biztosan nem volt vicces. „Annyi embert ersz, ahany nyelvet beszelsz…“ ...blablabla... Lehet, hogy több parhuzamos blogot kellene irnom.
Nagyon jol ereztem magam, mindenki nagyon kedves volt. Csak azzal a borral volt valami kehe. Masnap annyi gyomorsavam volt, hogy egy szazadmasodperc alatt emésztettem volna meg egy rinoceroszt. Marmint, ha veletlenül lenyeltem volna egyet.
No comments:
Post a Comment