Fékek

Most mar semmi nem allhat az utamba.
Hajszalnyira vagyok attol a paradicsomi allapottol, hogy az inetreneten raklikkeljek a megkivant DVD-re, es az materizalodva az ölembe pottyanjon.

Korabban valamelyest veszelyeztette az amugy Guiness rekord gyanus sorozat fogyasztasom, hogy a montabauri posta nyitvatartasi ideje egyedül a rövidebb penteki munkanapjaimon tette lehetöve a filmcsomagjaim felvetelet. De a kinoknak vege. (...dobperges...) Ugyanis mult heten szert tettünk a legujabb magneses ügyfelkartyankra.

Kepzeljetek, orszagszerte vannak szep sarga postai pancelszekrenyek, amiket megjelölhetsz mint csomagkiszallitasi cimet a lakasod helyett. Imadom. A mechanizmus a következö: megrendeled a filmet az interneten es cirka ket nap mulva kapsz egy ertesitö sms-t. Odaslattyogsz szepen a szobanforgo lerakathoz -esetünkben a frankfurti föpalyaudvaron, eletem fö szinteren-, bedugod a kartyad, beütöd a kodod, es voila: felpattan egy ajto es ott lapul mögötte a legujabb kincsed.

Erzitek a szepseget, ugye? Zero emberi kontaktussal veghezvitt vasarlas. Mondjuk azt ugye nem kell kihangsulyoznom, mennyire aggodom, hogy ez a rendszer esetleg leepiti az aktiv nemet szokincsem 70%-at... (…Guten Tag! Ich möchte…gerne haben. Danke. Tschüß… ) ...de probalom elhessegetni az arnyat a lelkemröl.

Amugy szombaton tanchazban voltunk Farnkfurtban. Elötte Lorika egesz nap squasholt es szaunazott, ugyhogy egy sör is annyira elalmositotta, hogy még a magyar nepzene es -tanc irant erzett szokasos euforiaja sem tudta ebren tartani, ugyhogy kiköltözött az autoba aludni. Ujabb gyertya a folklor aldozatainak olataran.
Pontosan a csütörtöki melle, amikor a tancprobak utan hasznalt ejjeli vonatom masfel orat kesett. Ugyhogy 01:37 kor szedett le a koblenzi föpalyaduvaron egy nem tul logikus altarnativ jaratrol, amire amugy a hasonlo cipöben jaro szomszed Jensem tuszkolt fel (neki latintanc). Ilyenkor azert az 5:30-as keles jo eselyekkel horzsolhatja fel a masnapi kedelyallapotot. Marmint az enyemet. Lorika sztoikus nyugalommal es konstans derüvel tür.

Persze mazlistak vagyunk, hogy a Mazda csak ket nappal kesöbb döntött ugy, hogy nem indul el, es mindezt jolnevelten, hazai terepen tette: este, a montabauri allomas elött.
Szoval mely gyasszal a szivünkben tudatjuk, hogy az akkumlatorunk csendes öregsegben elhalalozott. Amugy ket hettel az altalanos szerviz utan. Automentö, irany a szerviz es gyorsan ki is csereltettük.

Es ha mar arra jartunk, Lorika rakerdezett, hogy mi is a szitu a hatso fekünkkel, mert 20.000 km-rel korabban azt mondtak, hogy még jo, de a következö szerviznel ezt ki kell majd cserelni. Szoval ket hete direkt kiemeltük, hogy mindenkeppen nezzek meg az ellenörzes soran. A szervizlistan siman kipipaltak, hogy gut. Sajnos az auto elhozatalakor tovabbi szofosztikalt eszmefuttatasokra nem volt sok lehetöseg, mert ez a nemes feladat ram jutott a projektböl. (Most mondjatok meg. Lorika nem pont akkor osztalyvacsorazik Düsseldorfban, amikor varatlanul nemetül kellene beszelni ebben az orszagban!? Murphy. :-)

Na, lehet, hogy sok mindere kepes vagyok, de autoalkatreszekröl nemetül ertekezni nem tünik a fö iranyvonalnak a profilomban. Kicsit probalkoztunk. En nemetül: „the brakes..?...ööö...Die Bremsen?“, ök angolul: „ööö…yes, alles ist oke“. Elgyötört mosolyok mindket iranyban. Aztan gyorsan a kezembe nyomtak a papirokat, a szamlat es a kulcsot. Szuper. Megy ez nekem. Jot beszelgettünk. Könnyes szemekkel intettünk bucsut egymasnak.

Azert Lorika most rakerdezett megint. Mivel nem ezek az 'aksis' sracok neztek meg az autot anno, mondtak, hogy ök nem tudjak, milyen allapotban volt, de szerdan hozzuk vissza, szivesen megnezik meg egyszer. Na, szerdan hirtelen kicsereltek mindent, ami a hatsofekkel kapcsolatos. 320€.

Vegyük sorra a lehetösegeket:
1. Jok voltak a fekek…“ha ennyire aggodik az ürge, csereljük ki es gomboljuk le“.
2. Rosszak voltak a fekek…“kit erdekel, legalabb kettövel kevesebb külföldi Nemetorszagban.“
???

Egy biztos. A nemet egy gonosz-gonosz nepseg...