Montabaur

Péntek délután átvettük a montabauri lakást. Nagyon helyes, 2 szoba, amerikai konyha, hatalmas erkély és elképesztően világos. Az egyetlen hiányossága, hogy nincsen fürdőkád csak zuhanyzó, szóval meghatározatlan időre fuccs minden relaxációs pancsolásnak.

Igazából nem is Montabaurban lakunk majd, hanem Horressenben, ami közigazgatásilag ugyan már Montabaurhoz tartozik, de valójában egy különálló cirka 500 fős erdőszéli kis település szép családi házakkal, lovastanyával, autópályával és Subway szendvicsbárral. Lélegzetelállító kombináció...:-)

Este még intenzív fészekrakási lázban égve átugrottunk Wallauba, a legközelebbi IKEÁba. Sajnos a záróráig már nem maradt sok időnk, úgyhogy gyorsan bedobáltunk egy futont és egy futonszéket a kosárba + egy kisasztalt. Nappali letudva 1 óra alatt. Másnap délután újra az említett lánc ezúttal düsseldorfi egységében: ágy, íróasztal, szék, könyvespolc, 2 szekrény,lámpák, kép... Zárórakor a kiürült parkolóban erős kétségekkel küzdve pislogtam hol az előttünk tornyosuló bútormennyisre, hol a Mazda csomagterére. Enyhe pánik.
De a Mazda kiválóra vizsgázott praktikusság szempontjából. Pár mozdulat, és hatalmas rakodótér. Mindent bezsúfoltunk, igaz, hogy izgultam egy darabig, mert szemmel láthatólag mint rakomány én jöttem utoljára Lóri prioritási sorrendjében. ;-) Huh, végül nekem is jutott 10 négyzetcentiméter az egyik lehajtott ülés tetején.
Itt realizáltuk, hogy bizony nincs nagyon más opció, mint elindulni Montabaurba, mert ezt kipakolni ostobaság, napokig raktározni ilyen formában meg lehetetlen.

Fogkefe, ruha és mehetünk. Ágy van. (De még mennyire: konkrétan a 3. és a 4. bordám között...) Kb. 23:30-kor érünk le, ahol nagyon csekély világítás mellett elkezdtünk összeszerelni az ágyat. Ezzel elszórakoztattuk magunkat úgy hajnali kettőig, és vélhetőleg a kisebb-nagyobb puffanásokkal a szomszédot is.
Reméljük, nem haragtartó.